Nárcisz: Egy könyv, amely a viszonzatlan szerelemről szól
Mathias Énard: Iránytű
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
A szerelmi szál ebben a Goncourt-díjas kötetben eleinte csupán barátság...Franz hosszú-hosszú éveken át, a mesés keletet is bebarangolva próbál közelebb férkőzni a keletkutató Sarah-hoz, majd álmatlan éjszakáján olyan történeteken mereng, melyek középpontjában voltaképpen Sarah áll: híres zeneszerzők szerelmei, közös utazások, egzotikus mesék, sivatagi bolyongás vagy Wagner Trisztán és Izoldája. Sarah-t végig Franz szemein keresztül szemléljük, hát nincsenek hibái, Franz pedig egyszerre szórakoztató és aranyos, a regények tutyimutyi tudósa, aki rendületlenül próbál közelebb férkőzni a szeretett félhez, hogy aztán vörösödő fejjel bújjon vissza csigaházába (és kutatási témáiba). Nem a legkönnyebb olvasmány, olyan, mintha sok-sok esszét olvasna az ember, de magával tud ragadni, ha a stílusához hozzászokunk... És persze ott A nagy Gatsby is - Gatsby és Daisy szerelme a húszas évek pergő, talmi amerikai világában ugyan nem az azonnali visszautasítás könyve; a legköltségesebb udvarlás regénye ez, amelyben az elveszett időt (és fiatalságot) kísérli meg Gatsby visszahozni a Daisy iránt érzett szerelmében, a háború utáni elveszett nemzedék tagjait is jelképezve ezzel. Tizenéves koromban nagy kedvenc volt, és a mai napig emlékszem arra, hogyan áradoztam Fitzgerald stílusáról az egyik csoporttársamnak elsős egyetemista korunkban egy előadás előtt - és azóta is jóban vagyunk.:) Minden tizenévesnek érdemes lenne legalább egyszer a kezébe vennie.
Gyűszűvirág: Egy könyv, amelynél csak tettetted, hogy szereted
J. R. R. Tolkien: A szilmarilok
Valamiért sosem tudtam közel kerülni Tolkien Szilmarilokjához; még úgy sem, hogy rajongtam a szerzőért kamaszkoromban. A Húrin gyermekeiről szóló részletek - persze - elvarázsoltak, és Beren és Lúthien szerelmét is sikerült megkedvelnem az évek folyamán (igaz, utóbbit főleg az Alan Lee által illusztrált kiadásban - a Húrin gyermekei kötethez a mai napig nem gyűjtöttem össze a kellő lelki erőt). Kiskori énem azonban bizonyosan tagadta volna (talán tagadta is?), hogy a Szilmarilok NEM nyerte el a tetszésemet....még nem vettem a bátorságot, hogy újra nekifussak. Se angolul, se magyarul. Egyszer, talán.
Orgona: Egy könyv, amely az első szerelemről szól
Thomas Mann: A varázshegy
Első kötetem Thomas Manntól; most olvastam, és nagyon megszerettem, és ahogy az ifjú Hans Castorp rajong Madame Chauchat-ért ... az egyszerre aranyos és esztelen - bár nem tudom, mennyire esik az első szerelem kategóriájába, ahogyan A varázshegy sem elsősorban romantikus történet. Kiskoromban továbbá kedveltem az ikerfiúkról (és egyikőjük szerelméről) szóló Kis Fadette-t is (akár újra is olvashatnám), és persze ott van a többi ifjúsági kötet is, például a Bezzeg az én időmben vagy az Éljen a száműzetés; Boris Vian Tajtékos napokja pedig már nagyon ott mocorog a várólistámon.
Jácint: Egy könyv, amelynek szomorú a vége
Ian McEwan: Vágy és vezeklés
Nem tudom, mennyire szeretném Ian McEwan kötetét, ha ma kerülne a kezembe, de húszéves koromban nem tudtam volna rosszat mondani róla; azt hiszem, sikerült egy olyan életkoromban olvasni, amikor szükségem volt rá. A gazdag lány és a szegény fiú szerelme a második világháború árnyékában mindennapinak hangozhat, de mindehhez csatlakozik egy erős, írói csavar és sok-sok háborús szenvedés és pátosz. Én is írós kislány voltam, mint Byroni, de remélem, csupán ennyiben emlékeztetek rá ... még ha sok mindent meg is lehet (és kell is?) bocsátani neki. A filmet is újra szeretném nézni már; van valami hipnotikus az írógépek kattogásában.
Bazsarózsa: Egy könyv, amely zavarba hozott
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton.
Szeretem Murakami Haruki köteteit, mert úgy ír az élet (néha furcsaságokkal átszőtt) dolgairól, hogy nem nagyon szokott gondot okozni az olvasásuk - de ahogy a szerelemről fogalmaz, az sokszor zavarba ejt. A Kafka a tengerpartonban az Oidipus-átok elől menekül egy fiú, és olyan emberekbe botlik, akikben mintha ....nos, azt hiszem, ezt lehet sejteni. Szerettem, de olyan dolgokat kavart föl bennem, amelyeket én nem mertem volna papírra vetni. A Színtelen Tazaki Cukuru zarándokávei szerelmi szála sem volt egy egyszerű eset, de az a kötetet is közel áll hozzám - a Norvég erdőt mostanában fejeztem be, azt is megkedveltem, és annak is megvoltak azok a pillanatai, amelyekbe egy tömegközlekedési eszközön bizonyára belepirultam volna.
Tulipán: Egy könyv a legszebb szerelmi vallomással
Kazuo Ishiguro: Az eltemetett óriás
Egy öreg házaspár, aki útra kel a rögös-babonás Britanniában....valóban olyan romantikus ez? Látszólag nem - aztán meg - mégis.... nagyon erős az a ragaszkodás, amely a regény utolsó fejezeteiben visszaköszön. Egyszerre mesés a kötet és középkor-valóságos, amelynek középpontjában Ishiguro egyik kedvelt témája, a kollektív és egyéni trauma, az emlékekkel való megbirkózás bonyolult folyamata áll. Talán ez a kedvenc Ishuguro-kötetem. Kedvelem azt a korszakot (és vidéket), amelybe elvezet. A furcsaságaival és lovagjaival egyetemben.
Krókusz: Egy könyv, amely megnevetetett
Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
G. Szabó Judit: Hárman a szekrény tetején
Életem egy bizonyos szakaszában nagyon nagy (nagyon nagyon nagy) szükségem volt Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című művére; a mai napig idézgetek belőle, ha nem jól alakulnak a dolgaim (pl. "Köztudott, hogy végtelen számú világ létezik, egyszerűen azért, mert végtelen tér áll rendelkezésre. Mindazonáltal nem mindegyiken van élet, ezért a lakott világok száma véges. Bármely véges szám osztva a végtelennel, jó közelítéssel nullát ad eredményül, így az Univerzum átlagos népsűrűsége nullának mondható. Ebből következik, hogy az Univerzum népessége, maga is zéró, vagyis azok a személyek, akikkel időnként összefutunk, csupán a zabolátlan fantázia termékei")....elsősorban mégis inkább G. Szabó Judit Hárman a szekrény tetején című könyvét mondanám, amelyet 9-10 évesen, két másik pöttyös kötettel egyetemben kaptam kézhez (Bálint Ágnes: A repülő dívány és a Nina&Nicki sorozat harmadik kötete); ez volt az első könyv, amelyet önálló olvasásara szereztünk be egy könyvesboltban édesapám jóvoltából....nagyon sokszor olvastam, és megnevettetett és az egyik legjobb nyári gyerekkönyv, amelyet csak el lehet képzelni.
Árvácska: Egy könyv, amely arra késztetett, hogy fontos és nehéz témákról gondolkodj
Életrajzok
Annyira adja magát Móricz Zsigmond Árvácskája....És ugyan nem tudnék egyetlen címet mondani, de az életrajzok nagyon meg tudnak viselni....kiskoromban átrágtam magamat néhányon, sokszor idő előtt, és rossz érzések kavarogtam bennem tőlük (de nem az írások minősége miatt) (Dániel Anna: Erzsébet királyné; Kertész Erzsébet: Elizabeth) - de két évvel ezelőtt József Jolán: József Attila élete című kötete is mellbevágó érzés volt. Sokszor azonban nem is kell konkrét kötet ahhoz, hogy valami elgondolkoztasson... elég egy rövidke életrajz vagy életpálya is.... például József Attiláé és Radnóti Miklósé.... a végső verseik nagyon le tudnak húzni a mélybe, ugyanakkor gyönyörűek, a leírtak fájdalmas volta miatt is, s azért, mert annyira nyíltak és őszinték... és szépek.
Százszorszép: Egy könyv, amely egy erős női barátságról szól
Szabó Magda: Für Elise
Nincsen kedvenc Szabó Magda - regényem, nem is tartom a világ legnagyobb Szabó Magda-rajongójának magam, mert olyan erős, jellegzetes stílusa volt, hogy szüneteket kell tartanom a kötetei olvasása között (az Őz című regényével még tartozom - most az van tervbe véve; de élénken bennem él, hogy a Megmaradt Szobotkának mennyire megérintett). 19 éves koromban olvastam először - és mindeddig utoljára - a Für Eliset, és akkor nem lett a legkiemelkedőbb Szabó Magda - művem, de azóta is sokszor gondolok rá; épp első éves voltam a Debreceni Egyetemen, esszét kellett írnom belőle, így az egyes jelenetekhez tartozó helyszíneket nagyon élesen láttam magam előtt (és nem tudom kiverni a fejemből azt a gondolatot, hogy Cilit Szabó Magda Szobotka Tibor első feleégéről mintázta...). Ez hét éve történt...lassan megérek arra, hogy újra elolvassam.
.png)
