Paul Auster: 4 3 2 1

"A világ sosem lehet több a világ töredékénél, mert a valóságban benne van az, ami megtörténhetett volna, de nem történt."

A 4 3 2 1 története grandiózus, s nemcsak az oldalszámok tekintetében, hanem abban is, amit bemutat: a regény egy fejlődéstörténet, négy párhuzamos életrajz, egyetlenegy amerikai zsidó fiúról, Archibald Isaac Fergusonról. Úgy kezdődik, akár egy amerikai családregény: egy zsidó viccel, az Ellis-szigettel, majd Rose és Stanley Ferguson házasságkötésével, New York-kal, s az 1947-ben megszülető fiúkkal. Az ifjú Archie Fergusont azonban négy különböző verzióban követhetjük nyomon; úgy, hogy milyen lenne az élete, ha bizonyos események másképp alakultak volna. Mi lenne, ha az az Archie Ferguson nem mindig ugyanaz az Archie Ferguson lenne. Négy élet, azonos gének, eltérő fordulatok.

Persze, Archie életeiben mindig benne van Archie, a mag. Mindannyiuknak köze lesz az íráshoz (hol filmkritikák, hol diákújságírás, hol sportriportok tekintetében); mind a négyüket érik veszteségek, s nagyjából ugyanazokkal az emberekkel találkoznak, akik más hatást gyakorolnak rájuk. Archie nyarakat tölt a Paradicsom Táborban, melyek eltérő módon befolyásolják életét, erejét; s persze ott van Amy, a mindig jelen lévő Amy, a nagy szerelem, aki néha nem lehet Fergusonnal, s így Ferguson a vágyat is másképp tapasztalja meg. Nagyon másképp. Eltérő anyagi körülmények (az "éppen megélünktől" az aktuálisan gazdagokig) eltérő sportkarrierek, egyetemi tanulmányok, szülői életutak, apa-fia viszonyok formálják őt. A "mi lett volna ha" részek súlyosak, néha roppant súlyúak, vissza-visszatérő jelzésekkel. Archie másként s eltérő ideig dolgozza fel a tragédiákat, s néha kerülőutakon éri csak el a sikereit. Életei tele vannak sokkoló, meglepő fordulatokkal; olyan eseményekkel, melyekkel a cím is egy újabb, súlyosabb jelentést nyer. A szó legtragikusabb értelmében.

A párhuzamos életrajzokat aszerint is össze lehetne hasonlítani, hogy melyik Archie-élet a „győztes“ melyik az a "kombináció," melyet a fiú a leginkább kívánhatna magának (persze ha egyes dolgokat - s most nem akarok semmilyen fordulatot sem lelőni - kivennénk a történetből). Az első Archibald élete a sikerültebb amerikai tinédzserkor tükre talán - baseballkarrier (eleinte), a vágyott szerelem, a kívánt lány. De a dolgok itt is félremennek. Az első Archibaldnak is meg kell küzdenie a maga démonjaival. A harmadik Fergusonnak azonban sokáig nem is sikerül leráznia a terheit. Számára az elsődleges menekülési útvonal a filmnézés, a Stan és Pan - sorozat, szinte szertartásszerűen, akár egy gyógyszer; s tanulmányok terén is nehézségekbe ütközik. Nagyon lehet sajnálni. S mire a dolgok végre jól alakulnának....Paul Auster mindig csavar egyet a történeten.

A történet abban is amerikai nagyregény, hogy - mivel Archibald jórészt a hatvanas években tölti ifjonti éveit - mi is arról az időszakról értesülünk a leginkább. A választásokról, a választási harcokról, a Kennedy-gyilkosságról, a zavargásokról. Archie-nak megvannak a maga éles, politika véleményei, lázadásai. Hol részt vesz tüntetésekben, hol nem; néha csalódik az újságírásban, annak torzító hatásaiban; vagy abban, ahogyan alakulnak a világ eseményei. De nem zárkózik el attól, ami körülveszi. Nagy intellektussal rendelkezik. Érett elme. Nagyon olvasott, jártas filozófusokban, esszékötetekben, s olyan tetteket hajt végre, már tizennyolc-tizenkilenc éves korában is, amelyek meghaladjaák kortársait. Valamelyest csodagyerek. Érti és megéli a dolgokat, bölcsész, aki benne van a könyvekben is, az életben is. S mivel mindent Ferguson szemeivel látunk, számukra is kinyílik a világ; előbb csak a lakás, a kert, aztán városok; majd Montaigne, Kant. De az olyan apró részletek is nagyon tudnak hatni, mint mikor az egyik kamasz Archie felolvassa édesapjának a T.S. Eliot által írt J. Alfred Prufrock szerelmes éneke című költeményt, s az édesapa a versben rábukkan saját, aktuális életére.

Az írás jelenléte hozzáad az életrajzok mélységeihez. Rendkívül sok szövegrészletet találunk az írásról, mint folyamatról, illetve megismerjük Ferguson kibontakozó tehetségét is - ezekben Auster hosszú mondatait is lecseréli, hogy bemutassa, Ferguson hogyan fogalmaz, s milyen történeteket, regényeket ír; az egyikben például egy skarlát noteszről, melyben új világok válnak járhatóvá, a történetben szereplő ember számára, aki forgatja őket. Mélység a mélységben. Ráadásul rengeteg utalást találunk Paul Auster saját életrajzára és előző alkotásaira is. Auster más regényeinek karakterei tiszteletüket teszik Archibald mellett. Bonyolult hálózat. De a 4 3 2 1-n belül minden történet összeér.

A regény tehát nem csak méretét tekintve, de hatásában is grandiózus. Rendkívül olvasmányos; intellektuálisan stimuláló a témaválasztás és a mondatok terén is. Az egyedüli nehézséget talán csak az jelentette, hogy visszaidézzem az aktuálisan olvasott Archibald előzményeit (több történetet kell nyomon követnünk itt, mint David Mitchell Felhőatlaszában). De Archibald mind a négy változatában nagyon él. Nem csak egy "mi lett volna ha" - figura. Ez volt az első Paul Auster regényem - de terveim szerint nem az utolsó. Imádtam.