Michael Chabon: Kavalier & Clay bámulatos kalandjai

"Az emberi tévtanok világának egyik legkiirthatatlanabb tétele, hogy minden aranykor vagy a múltban volt, vagy a jövő hozza."

Micheal Chabon 2000-ben megjelent, Pulitzer-díjjal jutalmazott regénye két New York-i fiatalemberről szól, akik 1939-ben álmodnak egy nagyot, és belevágnak  a képregényüzletbe. Történetük azonban nem a képregényekkel kezdődik és nem is (feltétlenül) azokkal ér véget.  "Bámulatos kalandjaik" során bűvészmutatványokat hajtanak végre és háborúkat vívnak; hol jogi vitákba bonyolódnak, hol antiszemita emberekkel szállnak szembe, hol a frontvonalakon küzdenek. S ahogyan híres karakterük, a Szabadulóművész harcol a világ összes béklyói ellen, úgy kell megküzdeniük azokkal a láncokkal a fiúknak is, melyeket rájuk bilincselt az élet.

Sammy Klayman (Clay) és Joe Kavalier tizenhét-tizennyolc éves zsidó fiúk és unokatestvérek, akik Brooklynban találkoznak először. Joe (Josef) eredetileg Prágában lakik, ám a zsidótörvények következtében családja megpróbálja elérni, hogy kimenekítsék az országból. Miután hosszas huzavona után Joe-tól mégis megtagadják, hogy átlépje az országhatárt, kénytelen egykori bűvészmesteréhez, Kornblumhoz fordulni, aki minden leleményességét latba vetve tudja csak kijuttatni a fiút a segítőkész amerikai rokonokhoz. Sammy-nek élénk a fantáziája, és tele van ötletekkel, míg Joe amatőr bűvész és tehetséges rajzoló. Együtt megalkotják a Szabadulóművészt, míg beköszönt Amerika és a képregények aranykora; de Európa már lángokban áll,  és az árnyak gyülekeznek az Államok  fölött, s lassan Kavalier új otthona is belesodródik a háborúba.

Kavalier & Clay története harsány és színes, akár a regény borítója. Bűvésztrükkök, szabadulások és kártyapaklik, kalandos történetek és rácik és fiatalok váltogatják egymást, olyanok, akiket hajt a tetterő és az ambíció - de még a zsidó mítoszok híres alakja, a prágai Gólem is a tiszteletét teszi. Ritkán olvastam olyan regényt, melyben ilyen magabiztos lenne a stílus; egyszerre kacifántos és könnyed, mintha Michael Chabon a kisujjából rázná ki a történetét, s nem fél se humorosnak, se megindítónak lenni, vagy akár több mint egy évtizedet ugrani az időben, amikor a cselekmény úgy kívánja, s a történetébe valóban létező embereket (Salvador Dalí, Orson Welles és Jack Kirby) és történelmi eseményeket is belecsempész. Az ismeretterjesztő részletekből pedig azt is megtudhatjuk, hogyan alakult ki a képregény műfaja, hogyan néztek ki a debütáló kiadványok, s hogyan indultak el  egész világot meghódító útjaikon az első amerikai hősök.

"Joe is kísérletezett: próbára tette a rendelkezésére álló eszközöket, és sokkal többet és érdekesebbet talált bennük, mint bármikor azelőtt. De a perspektíva és az árnyékolás vakmerő alkalmazása, a szóbuborékok és képfeliratok radikálisan új elhelyezése, és mindenekfelett a narratíva és a kép integrálása a művészien szétzilált, elmozdított panelekben, melyek széthúzódtak, összezsugorodtak, körré kerekedtek, két teljes oldalra tágultak, átlósan meneteltek a lap egyik sarka felé, legombolyodtak, mint egy filmszalag képkockái - mindez kizárólag az író és a rajzoló teljes együttműködése révén válhatott valóra."

A Kavalier & Clay hangulatos és eleven regény, a pezsgő harmincas-negyvenes-ötvenes évek Amerikájába helyezve történetét. Szerettem a benne buzgó kreativitást: ahogyan a fiúk előhozakodnak üzleti terveikkel Anapol előtt, ahogy egy éjszakai séta során megalkotják a Szabadulóművészt, együtt lelkesedve és tervezgetve, ahogyan a koffeintől felpörögve, kis csapatban végigrajzolják az éjszakákat, karaktereket alkotva, szövegeket megírva és színezve és kihúzva, hogy az adott lapszámok még idejében a boltok polcaira kerüljenek; vagy ahogyan továbbfejlesztik a képregényekben megjelenő rajztechnikákat és paneleket, filmes megoldásokat is belecsempészve lapjaikba. De megismerkedhetünk a siker mámorító ízével is, amikor a Szabadulóművész szép számú rajongótáborra tesz szert, és azzal, hogy egy rossz szerződés miatt a fiúknak alig csurran-cseppen valami, mikor földolgozásokra kerül a sor. A regény legmeghatóbb jelentei azonban Joe kisöccséhez, a mindössze tizenegy esztendős Thomashoz kötődnek: a folyós-zsákos bűvésztrükk, de leginkább az a prágai találkozás, mikor Joe - teljesen véletlenül -  belebotlik a kiürített lakásuk előtt szunnyadó, hazavágyó kisöccsébe, s még egy alkalma adódik arra, hogy búcsút vegyen tőle, mielőtt elhagyná Európát. Egy szomorú esemény pedig csak még súlyosabbá válik azáltal, mikor rádöbbenünk, hogyan kapcsolódik egy, a könyv elején lévő részlethez.

A regény másik erősségét  a karakterek és a közöttük lévő kapcsolatok adják. Sammy és Joe az egyik legszerethetőbb főhősök, akikről valaha olvastam. Mind a kettejüknek megvannak a maguk erősségei és gyenge pontjai, előtörténetei, motivációi, akár csak a képregényekbe rajzolt hőseiknek. Sammy tele van lelkesedéssel, és gazdag fantáziával áldotta meg a sors, de több benne az akarat és az ambíció, mint a valódi rajztehetség; míg egy betegség következtében a lábai gyöngék. Joe a tökéletesnek ható hős, aki szolgamód dolgozik, éjt-nappallá téve, hogy elegendő pénzt gyűjtsön, és kijuttassa családját Prágából. Nagyon emberi, kínlódó, tépelődő, akit egyszerre ér a szerencse és gyötör meg a sors, s aki általában szimpátiát és szánalmat kelt az emberekben. De hasonlóan szerethető a Holdpillét ihlető, tűzrőlpattant illusztrátor, Rosa Saks, a Hollywood felé kacsintgató, keménykötésű Tracey Baker vagy Joe Kavalier kisöccse, az aranyos Thomas, akit Joe nagyon szeretne újra látni már, de mintha minden ellene dolgozna abban, hogy kimenekítse a fiút a borzalmak közül. És persze, ott vannak a regény főgonoszai is, akik nem  nem is minden esetben a velejéig gonoszak; nekik is megvannak a maguk hátterei, ha látszólag csak a profitot nézik is.

"Csak a szerelem képes feltörni egy dupla acél Bramah-zárat."

Ha már képregényekről van szó, a regény nem kerülheti el az eszképizmus témakörét sem. Szabadulni sokféleképpen lehet: valódi bilincsekből, ahogyan mondjuk Houdini tette; olyanokból, melyet a mindennapok megszokásai, vagy az elvárások kulcsolnak ránk; vagy helyekről, ahol egészen bizonyosan a halál várna ránk - ahogyan Joe menekül Hitler elől. De szabadulhatunk a pőre, durva valóságtól is, mégpedig a fikció segítségével.*  A Kavalier & Clay egyik fő kérdése, hogy feltétlenül baj- e, ha menekülünk a valóság elől, amikor az már túlságosan terhessé válik a számunkra. Joe tehetetlennek érzi magát Amerikában, szeretné viszont látni édesapját, édesanyját, kicsi öccsét,  nagyapját, de az egyedüli dolog, amit tehet, hogy egy olyan emberfeletti hőst alkot a Szabadulóművész (Escapist) személyében, aki helyette is Hitler ellen harcol, s kiszabadítja azokat az embereket, akiket ártatlanul vertek láncra; a Szabadulóművésznek pedig eredetileg ugyanolyan gyönge a lába, akár Sammy-nek. Ők, az alkotók és a képregények olvasói is a valóság elől menekülnek, mikor elolvassák a lapokat, de ugyanakkor a Szabadulóművész tükrözi is a környező, háborús világot, s reményt ad arra, hogy a gonosz legyőzhető; hogy létezhet egy mindenek fölött álló hős, aki megoldja, amire a puszta emberi nem képes; vagy hogy a gyönge lábú emberekből is lehetnek hősök még. A fiktív történetekben ugyanakkor magunkra is ismerhetünk, és fel is vérteződhetünk a valósággal szemben, hogy képesek legyünk erősebben visszatérni az életbe, ha már újra készen állunk rá.

A Kavalier & Clay egy jó, gördülékeny és biztos stílusban megírt, nagyon szerethető és emberi karaktereket felvonultató regény. Főleg a második kötetnél éreztem azt, hogy sodor a cselekmény, és meghat, és nem szeretnék még a végére érni, és odáznám az olvasást... egyszerre vidám, humoros és tragikus, és bár nem én vagyok a képregények elsődleges célcsoportja (kiskoromban talán három példánnyi képregényt birtokoltam, igaz, azokat szerettem lapozgatni), ez a történet maximálisan beszippantott, s ha tudnék rajzolni, kedvet kaptam volna arra, hogy egy képregényhőst gyártsak én is. Így viszont a rajzolást inkább rábíznám a Kavalier & Clay-re...és ez is egy olyan könyv, melyből előbb-utóbb muszáj lesz beszereznem egy saját példányt.

*Ahogyan az Michael Chabon művében is megjelenik, a  képregényeket Fredric Wertham pszichológus 1954-ben kiadott „Az ártatlanok megrontása“ (The Seduction of the Innocent) című kötete állította pellengérre, igaz, ő nem az eszképizmusra hivatkozott, hanem egyéb, általa ártalmasnak tartott mozzanatokat ragadott ki a kiadványok paneljeiből, s mutatta be könyvében.

Értékelés: 5/5


Eredeti cím: Michael Chabon: The Amazing Adventures of Kavalier & Clay
Eredeti megjelenés éve: 2000
Fordította: Soproni András
XXI. Század, Budapest, 2019
1. kötet: 384 oldal
2. kötet: 464 oldal